LetterGap Maifesto

Homo sapiens is a strange creature. He thinks more highly of the moment than of the ancient knowledge. The more we devour the one-day knowledge, that is information, the farther we get from the ancient knowledge. The paradox of this situation is that both information and knowledge are transmitted by the letter. The one and still used form of the ancient knowledge is the letter itself. Yes, the letter. Why do not we dare face the fact that our perspective of the past is completely false and so is our perspective of the letter itself?

There is a gap between the letter and its users.

It is time we tucked in what is needed to be tucked in. It is time we got dressed.

However, whom can the renewal of the letter, the typography be required from?

“We are here to be bad”, said Tibor Kálmán. “So, it can be required from the black sheep who dare go against the flow, who roam the unknown and dangerous areas as well, even if they are stigmatized. In this case they are the bad ones, who approach letters in a unique and unusual way and who are still considered eccentric in the profession. They can see the hiatus of writing and they endeavor to fill the gaps.

The good definitions of letters are over.

The only readable typography is over.

The unnoticed letter escaping our attention is over.

The submissive thought-transference is over.

One thing, however has remained the same, that is the praise of the letter.

The letter is uproarious, it fights and it is the only true terrorist.

Not only is the development of the story of the letter organic, but also its structure and morphology. It has anatomy, physiology, psychology and aesthetics, just like the living organisms do. Thus, the letter is an organism showing its different sides each time. The letter can speak merely through its form, it can mediate emotions, it can transform the meaning and it can sing and scream. “The letter is an animal, it is more dangerous than you are” (sic) – those who recognize this quote can easily continue for the URH*: “The letter is a man; you cannot lose sight of him.”

In the time of Imre Kner typography meant the same thing as printing, however, by now it has been sharply divided. Nowadays typography does not simply mean dealing with the text. There have been attempts for a long time in typography – it can be approached from different angles, not only from conventions. A series of prosodic transformations unfolds before our eyes, how the text transforms into rhythm from which it turns into image. The texture of the letter is undulating just like the prints of the paint roller, or it is standing firmly as a solitary cedar in the storm of time.

It is time we considered the letter differently!

* hungarian undergrund rock band from ’80 years

::

BETŰRÉS

I. rés(!)

Furcsa szerzet a Homo Sapiens. Nagyobb becsben tartja a pillanot, mint az ősi tudást. Az ősi tudástól annál inkább távolodunk, minél inkább habzsoljuk az egynapos tudást, az információt. A pardoxon ebben az, hogy az információt és a tudást is a betű közvetíti. Az ősi tudás egyetlen ma is használt formája a betű. Igen, a betű. Miért van az, hogy nem merünk szembenézni azzal a ténnyel, miszerint a múltról alkotott képünk a velejéig hamis? Ahogyan betűről alkotott képünk is az.

Rés tátong a betű és azok használói között.
Ideje lenne már betűrni a betűrni valót. Itt az ideje felöltözködni!

De kiktől is várhatjuk a betű, a tipográfia megújulását? – Azért vagyunk itt, hogy rosszak legyünk! – ahogy Tibor Kálmán fogalmaztott. – Nos, a fekete bárányoktól, akik mernek szembe pisálni a széllel, akik ismeretlen és veszélyes utakat is bejárnak, még akkor is, ha megbélyegzik őket. A rosszak, jelen esetben ők, akik különös és nem mindennapi módon nyúlnak a betűkhöz. Akik még a mai napig is különcnek számítanak a szakmában. Ők látják a betűvetés hiátusait, igyekeznek a réseket betömködni.

Vége a jó betűről szóló meghatározásoknak.
Vége a csak olvasható tipográfiának.
Vége a figyelmünket elkerülő észrevétlen betűnek.
Vége az alázatos gondolatközvetítésnek.

Egy valami mégis megmaradt: a betű dícsérete.

A betű harsány, a betű harcol, a betű az egyetlen igaz terrorista.

A betű fejlődésének nemcsak a története organikus, hanem szerkezettana, alaktana is. Van anatómiája, élettana, lélektana és esztétikája, hasonlóan az élő organizmusokhoz. A betű tehát organizmus, amely folyamatosan más és más arcát mutatja. A betű képes beszélni pusztán önmaga formájával is. Tud érzelmeket közvetíteni, jelentést átformálni, dalolni és kiabálni is.
„A betű egy állat, veszélyesebb nálad” (sic!) – akik ráismernek az URH számára már tudják is folytatni, „A betű egy ember, nem tarthatod szemmel”.

Kner Imre idejében a tipográfia egyet jelentet a nyomdászattal, ami mára már igencsak polarizálódott. A tipográfia manapság nem egyszerűen a szöveggel való foglalatosságot jelenti.
Jó ideje léteznek már kísérleti törekvések is a tipográfiában – meg lehet közelíteni a tipográfiát más oldalról, nem csak a konvenciók felől. Prozódiai átalakulások sora tárul elénk, ahogyan a szöveg átalakul ritmussá, majd a ritmusból képpé. A betű szövete, mint megannyi festőhenger nyomata hullámzik – vagy éppen magányos cédruskén áll az idő viharában.

Itt az ideje, hogy másképpen nézzünk a betűkre!