Issuu
-
Dáblin 6 with Aoum typeface (2002)
-
Dáblin 7 Eső/Csönd with Nexodus typeface (2005)
-
Dáblin 8 with Pix Gotisch typeface (2006)
“Az elôelégülés látható jelei? Közelítőleges merevedés; óvatos szembefordulás; fokozatos emelkedés; néma tűnődés.”
“The visible signs of antesatisfaction? An approximate erection: a solicitous adversion: a gradual elevation: a tentative revelation; a silent contemplation.”
(James Joyce: ULYSSES) -
Dáblin 10 (2008)
-
Dábin 13 Mirror (2011)
A mi Dáblinunk fiktív város. Szépséges és szerethető, de nem evilági. Nem a valóság tükre, hanem titkos kertként létezik az alkotók szellemi világában. Ebből a szempontból nem véletlen, hogy Dáblinba el kell utazni. (Somogyi Krisztina)
A szombathelyi Bloomsdayhez kötődő periodikus grafikai folyóirat és kiállítás 1999 óta meghatározó szerepet tölt be Magyarország vizuális kultúrájában. Indulásakor ez a rendezvény hiánypótló volt. Sokak számára ez a tervező- és a képgrafika határterületén mozgó kiadvány volt az egyetlen lehetőség a korlátok nélküli szakmai önkifejezésre. Az elmúlt 11 évben több mint kilencven grafikus, tipográfus adta képi gongolatait a Dáblin folyóirathoz, Joyce Ulysseséhez.
A kiadvány- és kiállítás-sorozat alapkoncepciója a „hazavihető kiállítás” volt. A kiállítás eredetiben (a kiállított méretben és anyagban) hazavihető volt az alkotók és a látogatók számára egyaránt. Ez az alapgondolat a 10. számig megmaradt. 2008-ban a jubileumi szám szakított a kiadvány (33×48 cm) méretével és 100×150 cm-es plakátok készültek. Most a Fő tér méretéhez és lehetőségéhez igazodva 130×180 cm-es alkotásokat láthatunk.
A számok tematikája évente változott: Dáblin Gutenbergben, Utazás, Létezés, Juniális, A Nagy Könyv. A No.8 és a No.9 szorosabb kötődést mutatott a regény szövegéhez. Előbb az Ulysses 17. fejezetéből vett és a 48 alkotónak szétküldött idézetek, kérdések és feleletek adták a kiinduló gondolatot, majd a következő évben minden résztvevő ugyanarra a szövegre készítette el grafikai válaszát. Még ennél a számnál sem volt elmondható, hogy lett volna két hasonló értelmezés, mindenki a saját személyiségének megfelelően viszonyult a témához. Minden Dáblin kiállításnak fontos értéke az egyedi olvasatok sokszínűsége. Az első hat szám fekete-fehérben, a No.7, No.8, No.9 egy plusz kísérő színnel jelent meg. A 2006-os évben a Dáblin No.8 összegzés volt, áttekintést adott. A nyolc szám együttesen egy kiállítótérben, számonként installálva jelent meg kísérő „tér-tipográfiai” munkákkal. Tér-tipográfiai „válaszok” készültek a No.9 tematikájára is. Ezek, a tértipónak nevezett alkotások a külvilággal keresik a kapcsolatot, a városi közönség felé nyitnak. A legerősebb ilyen kapcsolatkeresés talán a mostani kiállítás, mely az első tíz számmal ellentétben nem egy zárt kiállítótérben, hanem a városlakók életterében kerül megrendezésre. (vaskarika.hu)